A Kaláka Felkészítő Otthon Alapítvány lakóotthonokra vonatkozó szakmai programjának rövidített és szerkesztett kivonata

1.1.) Bevezetés

A Kaláka Felkészítő Otthon Alapítvány (továbbiakban: Kaláka Alapítvány, ill. alapítvány) enyhén értelmi sérült fiatal felnőttek lakóotthonos gondozását látja el. Az alapítvány intézménye (Kaláka-otthon, 2038 Sóskút, Bajcsy-Zsilinszky u. 14.) két telephelyen: Sóskúti központjában, ill. pusztazámori lakóotthonában (2039 Pusztazámor, Kossuth Lajos u. 34.) látja el klienseit.

1.2.) Feladatkörök és létszámok

Intézményünk fenntartója az alapítvány, melynek vezetését a 3 tagú kuratórium látja el, melynek munkáját kétfős ellenőrző bizottság felügyeli.
A lakóotthon szakmai stábja (intézményvezető, szociális munkás, lakóotthonos segítők-gondozók) munkáját összehangoltan, teamben kell, hogy végezze. Az intézményen belüli döntések és megállapodások fóruma ily módon  a

- szakmai team (kétheti rendszerességgel ül össze, résztvevői: intézményvezető, szociális munkás, lakóotthonok segítők);
- ill. a lakócsoport (havi rendszerességgel tartandó, résztvevői: az intézmény lakói, ill. a teljes szakmai stáb.)

2. A LAKÓOTTHONOS PROGRAM

2.1. A program célja

Intézményünk lakóotthonos programjának elsődleges célja, hogy hosszútávon olyan közeget és életteret biztosítson enyhén értelmi sérült fiatal felnőttek számára, melyet otthonaink lakóiként sajátjukénak tudhatnak, nagymértékben maguk alakíthatnak, ill. amelyben személyes és komplex segítőmunka támogatja életmódjuk egészét. Programunk célja mindezen keresztül nem más, mint klienseink minél önállóbb, tevékeny felnőtt életmódjának kialakítása és fenntartása.

3. AZ INTÉZMÉNY ÁLTAL NYÚJTOTT SZOLGÁLTATÁSOK KÖRE

3.1. Lakóotthoni elhelyezés

A lakóotthonba az a személy helyezhető el, aki az I/2000. SZCSM. Rend. 89 § (1) cikkelye szerint

a.) önellátásra legalább részben képes,
b.) elégséges jövedelemmel rendelkezik az új életforma költségeinek viseléséhez,
c.) folyamatos tartós ápolást, felügyeletet nem igényel

Alapítványunk eddigi szakmai tevékenysége szerint enyhén értelmi sérült fiatal felnőttek ellátását végzi. Programunkba így olyan fiatalokat várunk, akik a fentieken (a-c.) kívül életkoruk, ill. fogyatékosságuk típusa szerint illenek a jelenlegi ellátotti körbe, ill. a jelenlegi ellátotti körhöz hasonló, ahhoz praktikusan igazítható gondozást igényelnek.

Az /I/2000. SZCSM. Rend. 92.§-a  alapján a intézményünk a következő szakmai feladatokat látja el:

(1) A lakóotthoni ellátás során biztosítjuk:

a.) a lakóhelyi, munkahelyi feladatok és a szabadidő eltöltésének szétválasztását, lehetőség szerint foglalkoztatást, esetleg szabadidős tevékenységet, illetve azok szervezését,

b.) az ellátást igénybe vevő életkörülményeivel kapcsolatos problémák önálló megoldását, szükség esetén segítséget a döntések meghozatalához,

c.) az ellátást igénybe vevő szükségletei szerinti szolgáltatások elérhetőségének megkönnyítését.

(2) A lakóotthon erre vonatkozó igény esetén biztosíthatja az ellátást igénybe vevőről gondoskodó szülő, hozzátartozó - a lakóotthonra engedélyezett férőhelyszámon felül történő - elhelyezését feltéve, hogy az együttélést a fogyatékos személy állapota indokolja. A lakóotthon a házirendben szabályozott esetekben - a lakóotthonra engedélyezett férőhelyszámon felül - elhelyezést biztosíthat az ellátást igénybe vevő kiskorú gyermekének. A kiskorú gyermek elhelyezésének biztosítása alapfeladatot meghaladó szolgáltatásnak minősül. (Intézményünk működtetése során az eddigiekben nem éltünk ezzel a lehetőséggel.)

(3) Az intézmény a normális napi életritmus kialakítása kapcsán figyelemmel van:

a.) a munkavégzésre, a szabadidő eltöltésére,
b.) a munka és a szabadidő megfelelő arányára,
c.) továbbá a lakóotthon fenntartásában vállalt feladatok ellátásra.

Intézményünk tárgyi környezete az I/2000. SZCSM. Rend. 93. És 94.§.-ának követelményei szerint került kialakításra.
Intézményünk - két telephelyén egy-egy családi házban, Sóskúton 6; Pusztazámoron 4 fiatalnak helyet adva 10 személy ellátását végzi. Lakóink elhelyezése 1 ill. 2. fős szobákban történik.

3.2. Intézményünk szolgáltatásai

A lakóotthon szolgáltatásai az /I/2000. SZCSM. Rend. 95 §. alapján

(1.) a., étkezés,
b., munka jellegű foglalkoztatás megszervezése,
c., pénzkezeléssel kapcsolatos segítségnyújtás,
d., egészségügyi, mentálhigiénés alapszolgáltatás (tanácsadás, életvitel javítását segítő programok),
e., szabadidős programok szervezése (kirándulás, rendezvények),
f., sportszerek használatának biztosítása.

Étkeztetés - Az intézmény a lakóotthonban igény szerint biztosít étkezést. Az igénylők számára  (ő maguk bevonásával) megszervezzük az étkezésekhez szükséges vásárlást, főzést, az étrend  elkészítését, stb.
A munka jellegű foglalkoztatás megszervezése ill. az egyéni gazdálkodás segítése és a mentálhigiénés támogatás programunk kiemelt részét képezi - lásd erről bővebben szakmai programunk III/4.sz., "A  lakóotthonos segítőmunka"  programpontját.

Egészségügyi alapellátás - a lakóotthon biztosítja a lakók számára az elsősegélynyújtást, ill. az akut és krónikus betegek otthonon belüli ápolását.
Alapelvünk, hogy minden lakónknak - az egyén integrációját elősegítendő - legyen saját háziorvosa, és az általános szakellátásba kapcsolódjon be. Stábunk segítséget nyújt a háziorvossal, ill. a szakorvosokkal való kapcsolattartásban, vállalja klienseink kísérését, képviseletét az ellátás egésze során.
Amennyiben valamelyik lakónk rendszeres orvosi kontrollt igényel, az alapítvány szociális munkása rendszeres kapcsolatot tart a szakorvossal.

Személyszállítás - indokolt és sürgős estben (pl. súlyos egészségügyi probléma, stb.) vállaljuk lakóink szállítását, ill. minden olyan esetben, ahol lakónk igényli kíséretét.

Alapgyógyszerek biztosítása - az alapítvány biztosítja azokat a gyógyszereket, melyeket az alapgyógyszerek katalógusa tartalmaz.

Jogi szaktanácsadás és képviselet, Érdekképviseleti Fórum - az alapítvány igény és szükség esetén megszervezi lakó jogi tanácshoz jutását, ill. jogi képviseletét (pl. gondnoksági eljárás kezdeményezése, stb.) A lakók otthonon belüli, ill. a lakóotthonnal kapcsolatos jogvédelmét az Érdekképviseleti Fórum szavatolja,  melynek működését külön szabályzat rögzíti.

4. A FELADATELLÁTÁS SZAKMAI TARTALMA ÉS MÓDJA

A felvételt megelőzi az 9/1999. (XI. 24.) SzCsM rendeletben előírt "Kérelem a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátás igénybevételéhez" előgondozási adatlap kitöltése, melyet az ellátást igénybe vevő vagy törvényes képviselője aláírásával igazol.
Csatolni kell mellé a szükséges dokumentumokat /zárójelentések, szakorvosi vélemények kórlapok, rokkantságról szóló határozat, gondnokság alá helyezésről szóló határozat stb. /.
A jelentkező személlyel, ill. családjával a szociális munkás és / vagy az intézményvezető két ülésben un. interjút készet - egyszer az otthonon belül, ill. ha mód van rá, egy ízben eredeti környezetében.
Amennyiben nem állnak rendelkezésre a friss leírások a jelentkező állapotáról (gyógypedagógiai / pszichiátriai szakvélemény) az alapítvány külső gyógypedagógus és pszichiáter konzulensével méri fel a jelentkező állapotát.
A jelentkező kliensnek a felvétel időszakában módot kell adni, hogy legalább egy ízben, önállóan is meglátogassa az otthont, találkozzon és ismerkedjen annak lakóival - ennek kölcsönös tapasztalatai fontosak a felvétel kérdésében.
A felvételről az intézményen belül a szakmai team hoz döntést.

A felvett sérült személlyel illetve törvényes képviselőjével az Intézmény lakóotthoni ellátási szerződést köt. Határozatlan idejű szerződé kötésekkor a megállapodás három hónapos próbaidőt rögzít.
A megállapodás megkötése előtt az intézményvezető ill. annak megbízottja tájékoztatja a szolgáltatás igénybevevőjét és/vagy törvényes képviselőjét:

* az intézménybe való felvételhez szükséges okiratokról, nyilatkozatokról,
* a lakóotthonba behozható használati tárgyakról,
* az intézményi ellátás igénybevételének várható időpontjáról és az ellátás időtartamáról,
* a kapcsolattartás és látogatás rendjéről,
* a lakóotthonból való eltávozás ill. visszatérés módjáról, rendjéről,
* a panaszjog gyakorlásának módjáról,
* az intézmény házirendjéről,
* a fizetendő térítési díjról, illetve a fizetés elmaradásának következményeiről,
* az intézményi jogviszony megszűnésének eseteiről.

Az írásbeli megállapodás, mely létre jön az intézmény vezetője és az ellátást igénybe vevő és/vagy törvényes képviselője között, tartalmazza:

* a jogszabályi hátteret,
* az intézményi ellátás időtartamát (határozott, illetve határozatlan idejű)
* az intézmény által nyújtott szolgáltatások formáját, módját,
* a személyi térítési díj megállapítására, fizetésére vonatkozó szabályokat,
* az ellátás megszűnésére vonatkozó szabályokat.

Az intézmény az egyszeri hozzájárulást nem veszi igénybe.

A szakmai team a felvételt követő első féléven belül elkészíti az egyéni fejlesztési tervet és a PAC II. tesztet, ennek segítségével folyamatosan ellenőrizzük praktikus készségeik fejlődését, szocializációjukat. A munkatársak a megvalósítás eredményeit több ízben értékelik, ill. ha szükséges, módosítják.

A térítési díjak megállapításának szempontjai:

Az intézményi és a személyi térítési díj megállapítása az alábbi jogszabályok alapján történik.
- 1993. évi III. törvény,
- 29/1993. (II. 17.) Korm. Rendelet,
- 169/1999. (XI. 24) Korm. Rendelete a szociális ellátások térítési díjáról szóló 29/1993.(II. 17.) Korm. Rendelet módosítása,
Intézményünk mindenkori klienseink rossz szociális háttere miatt egyszeri hozzájárulást mindeddig nem vett igénybe.

A költőpénz kezelése:

A lakóotthonban élők költőpénzüket önmaguk kezelik. Ha szükségét érzik, segítséget kérhetnek költőpénzük beosztásában. Amennyiben valamelyik lakó költőpénze megőrzését és részletekben való felvételét kéri, pontos, minden pénzmozgást aláírással ellenjegyező dokumentálással az intézmény a lakó /v. képviselője írásos kérésére felvállalhatja ezt.


5. A SZAKMAI TEVÉKENYSÉG RÉSZLETES ISMERTETÉSE

5.1. A lakóotthonos program története és előzményei

Alapítványunkat 1993-ban hozták létre a pszichológia, a szociális munka és a gyógypedagógia területén dolgozó szakemberek. Az alapítvány deklarált célja olyan terápiás kisközösségi keretek között zajló közösségi munka elindítása volt, mely távlatilag segíti enyhén értelmi fogyatékos fiatal felnőttek önálló életvezetésének kialakítását és fenntartását.
Szervezetünk 1994-ben nyitotta meg Felkészítő Otthonát, mely 1998 elejéig, mostani lakóotthonos programunk indulásáig 4 éven keresztül működött. A felkészítő otthon egy személyenként átlagosan két évig tartó, bentlakásos felkészítő programot kínált 18 és 30 év közötti, kisegítő iskolát végzett, enyhén értelmi fogyatékos fiatalok számára.

A program, melynek helyszíne egy budapesti, kertvárosi családi ház volt, azt célozta meg, hogy a bentlakás két éve alatt klienseink elérjenek egy relatív önállósági szintet:azaz képességeik szerinti elérhető maximális rutint szerezzenek az önellátó tevékenységekben (háztartás, pénzhasználat és gazdálkodás, stb.); családjukból kilépve kiléphessenek addigi (a fogyatékosság miatt elhúzódó) gyermekszerepükből; megismerkedjenek egy kisközösség normáival és megtanuljanak biztosan mozogni egy a családjukon kívüli - volt állami gondozott klienseink esetében pedig egy az intézetinél jóvalta természetesebb - kapcsolatrendszerben,  lehetőség szerint munkát keressenek és megkezdjék első munkavállalásukat; ill. amennyiben nem rendelkeztek a kisegítő iskolainál magasabb végzettséggel, speciális szakiskolai tanulmányokat kezdjenek; valamint  a kisközösség normáinak megismerésén túl, ismereteket és jártasságot szerezzenek a társadalom egészének normarendszerében, az önrendelkező, felnőtt életmódban.

Felkészítő otthonunk a terápiás kisközösségek elvei szerint működve, egyidejűleg max. 14 fő bentlakását biztosította.  1998 januárjáig, az otthon zárásáig 25 fő vett részt huzamosabb bentlakással programunkban.
Az egyénenkénti két év elteltével klienseinket (akik lehetőség szerinti saját v. élettársukkal közös otthonukba, vagy megváltozott helyzetben és készségekkel családjukba tértek vissza, ill. otthonunkhoz hasonló, de végleges elhelyezést biztosító intézmények lakói lettek), a továbbiakban is igyekeztük utógondozó munkával követni és támogatni.

1998 januárjában alapítványunk a Kézenfogva Alapítvány által koordinált Fészek Program  segítségével lakóházat vásárolt Sóskúton, 1999-ben pedig a szomszédos Pusztazámoron - ezen a két helyen folyik azóta is lakóotthonos programunk.
Programunkban részben azok a klienseink vesznek részt, akik korábban a felkészítő program résztvevői voltak, de a két év elteltével sem a kibocsátó családjukba való visszaköltözésre, sem pedig önálló lakhatásra és életmódra nem nyílt reális lehetőség. Új klienseink helyzete is hasonló: vagy családjukban nincs módjuk önálló és önrendelkező életmódra, vagy pedig családjuk hiányában - vagy attól már elszakadva, sem önállóan, sem pedig más jellegű ellátási formában nem tudnak hosszútávon érvényesülni.

A lakóotthonon belüli szakmai  munka a felkészítő program számos elemét továbbviszi - lévén azok nem lezárható és lezárandó folyamatok, a különbség két modell között az, hogy az előbbi elsősorban a felkészítésre fókuszál és egy relatív önállósági szint elérésével zárul, a lakóotthonban pedig, ahol is klienseink hosszú évekig, vagy akár egész életükben is lakhatnak, mindennek a továbbfejlesztése, finomítása zajlik, s ez a munka immáron csak kísérője (a felkészítő programban részt nem vett új klienseink esetében pedig kezdeti szakasza) az elsődleges, az önálló életvitelnek teret adó és azt karbantartó munkának.

5.2. A lakóotthonos segítőmunka programja

A lakóotthon szerepe két alapvonása szerint a következő: kiscsoportos, családias közegben való lakhatást, s ezzel személyes életteret, egyéni lakóhelyet nyújt, ill. az életmódot átfogó, komplex segítőmunkát biztosít ellátottjai számára.
A komplex segítőmunka mint már korábban is leírtuk, a mind önállóbb, produktív életmód lépésenkénti kialakítását, ill. a későbbiekben annak fenntartását és naponkénti támogatását tekinti céljának. Ennek szakaszai vázlatosan a következőek:

* annak a státusznak, érzelmi és pszichés stabilitásnak a megteremtése, melyek lehetővé teszik egy relatíve önálló, produktív életmódnak a vitelét;

* Egy ezt beteljesítő életmód, és az ehhez szükséges körülmények kliensenkénti kialakítása (- élettér, napi programok, saját tevékenységek megformálása, a munka világába való belépés);

* A produktív életmód fenntartása: azaz mindaz a naponkénti gondoskodás, melynek révén a kliens képes fenntartani felnőtt életmódját.

Ennek formája és konkrét kerete a lakóotthonos ellátás, olyan módon, hogy a lakóotthon intézménye és belső életrendje maga szervez és tart fenn egy nagymértékben önálló életmódot. Programunk lényege, hogy a kialakítandó támogatott önállóság helyét és kereteit, ill. az ehhez szükséges segítségek körét a lakók életkörülményeiben biztosítja.

Szakmai programleírásunk alábbiakban az ezt összefogó gondozás legfontosabb pontjait veszi sorra.

a.) A felnőtt szerep elnyerése

Klienseink egyik része családjából érkezik programunkba. Esetükben a gondozás első lépése a családtól való életkoruk szerinti egészséges leszakadás, ill. az addigi, jellemzően elhúzódó gyermekszerepükből való kilépés.
Eddigi tapasztalataink szerint mind az enyhén értelmi fogyatékos fiatalt nevelő családok gyermekükkel való kapcsolata, mind az ilyen fiatal családon belüli helyzete kamaszkoruk végével jellemzően problémássá válik. A sérült fiatal gyermekkorában és iskolás éveiben beállt életrend - melyet az iskolába járás, a fiatal feletti gondoskodás evidenciája szervez - felborul. Az addig bejáratott pályák beszűkülnek, a fiatal légüres térben, és egy "végtelenített kamaszkorban" marad. Mivel a családok jellemzően csak szűk körben találhatnak olyan lehetőséget, ami újraszervezné gyermekük életmódját (továbbtanulás, munkába lépés), ill. a fiatal sem találja az önállósodás módját, családon belüli státusa, és a szülői kompetenciák köre is változatlan marad. Ez az évek múlásával mindkét fél számára egyre terhesebbé válik és gyakran családi krízishez, identitásproblémák mélyüléséhez vezet, ill. eddigi klienseink élettörténetét ismerve gyakorta a család perifériájára, vagy a családon kívülre tolja a fiatalt. Ennek a problémának a feloldása csak úgy történhet meg, ha a fiatal kilép a családjából, s új környezetében új életmódot alakít ki. Erre a sérült fiatal önmagában nem képes. Ennek okai nyilvánvalóak: sem azokkal a javakkal, sem azokkal a képességekkel nem rendelkezik, melyek lehetővé tennék az önálló életkezdést. Ezeknek a fiataloknak tehát a függetlenedés egy támogatott és intézményes formáját kell biztosítani - ez pedig jelenleg egyedül a lakóotthon intézménye. A lakóotthonban a fiatal egy kortárs közösségbe, ill. olyan felnőtt feladatok és kompetenciák közé kerül, melyek nem haladják meg erejét. Önálló feladatok, döntések mentén szervezzük otthonon belüli életét, ebben az önállóságban viszont nem marad egyedül, hanem megkapja mindazon segítségeket, melyek lehetővé teszik feladati elvégzését, döntései megtételét, ill. az ezekben való folyamatos növekedést.

b.) Kisközösségi szocializáció

A lakóotthonban a bekerülő kliensnek egy új életmódba kell "belenőnie". Ez az életmód magában foglalja a kisközösség normáit és feladatait, a kisközösség - a család vagy az intézet mintáitól eltérő - kapcsolatrendszerét, ill. a saját feladatok és tevékenységeknek egy meghatározott körét.

Feladatok - Klienseinknek számos feladatot kell megoldania - egyénileg és közösségként egyaránt. Lakóink felelősek a háztartás viteléért és az otthon teljes rendben tartásáért. Ennek természetesen mindegyik részletében élvezik a segítő jelenlétét és tevőleges segítségét, de a magát a feladatot maguknak kell megoldani. Így az otthonban klienseink maguk főznek, mosnak és takarítanak, maguk járnak vásárolni, maguk gondozzák a kertet. Ezeknek a munkáknak a szervezését a segítői stáb végzi, de a program folyamatos célja, hogy minél több elem kerüljön a "lakók kezébe", és legyen a közösség kompetenciája.

Önellátó tevékenységek tanulása - Mivel az otthonban a napi élettel kapcsolatos feladatok jó része a bentlakókra hárul, elsőként el kell sajátítaniuk azokat. A program kezdeti szakasza épp ezért ezeknek a praktikus ismereteknek az elsajátítását célozza meg. Ebben a folyamatban meghatározó a fokozatosság elve, ill. az az igény, hogy klienseink a praktikus feladatok mellett folyamatában is megtanuljanak bánni azokkal. Ennek a tanulásnak a színtere a közös, ill. a segítővel való közös munka.

Saját feladatok - A lakóotthonban élő fiatal sok feladattal és lehetőséggel önállóan kell hogy bánjon. Így a közös munkából ráeső rész mellett mindenkor saját feladata szobájának vagy lakrészének alakítása és rendben tartása, ill. idővel annak tárgyi fejlesztése is. Hasonlóképpen idejét és tevékenységeit is - bizonyos keretek között - maga kell hogy beossza és megválassza. Maga felelős higiéniájáért és testi kultúrájáért, ruháit maga vásárolja és tartja rendben. Ezeket a saját kompetenciákat a normalizáció elve szervezi: a mindennapi élet olyan természetes itemei tartoznak ide, melyekért egy felnőtt ember normálisan maga felel. Természetesen az életnek ezen a területein is jelen van a segítők folyamatos segítsége - de maga a feladat a fiatal sajátja, a segítségkérés mértéke, módja és ideje pedig saját döntése. Célunk az, hogy kliensünk egyre erősebb saját kultúrát és a hétköznapok világában pedig egyre nagyobb rutint alakítsanak ki, személyes választásaik igényeik és tevékenységeik mentén.

Közösség és kapcsolatok - a kisközösségi szocializáció meghatározó eleme a kapcsolatrendszer birtokbavétele, ill. mindaz a tudás és gyakorlat, amely a kisközösségi élethez szükséges. Lakóinknak alkalmazkodnia kell egymáshoz és a közösség normáihoz, meg kell tanulniuk a konfliktusok kezelését, a kooperáció elemi szabályait. Mindezt nagyban elősegítik a közös feladatok és felelősségek. Rendszeresen tartunk lakógyűlést - itt a ház összes lakója és segítője jelen van: ez a fóruma a közös feladatok szervezésének ill. a közös célok és döntések kialakításának.
A közösségbe kerülés másik fontos vonása a kisközösség terápiás jellegében jelenik meg - a lakóotthoni életmód sokak számára sokkal tágabb és szabadabb kapcsolatrendszert nyit meg, mint amelyet az otthonba kerülés előtt birtokoltak. Klienseink korábbi életmódja sok esetben jellemzően zárt és szegregált volt - a lakóotthon számukra egy nyitottabb, ill. integráltabb közösségi élet határait rajzolja meg. A közösség szerepe klienseink gondozásában is igen fontos - az egyéni fejlődést, helyzetek megértését és problémák megoldását sokszor nem a segítők erőfeszítése, hanem a társak példája és támogatása mozdítja elő.

Készségek fejlesztése / pszichés támogatás

A lakóotthonbeli segítőmunka állandó feladata a kliens készségeinek folyamatos fejlesztése, ill. a pszichés állapot - ugyancsak folyamatos - karbantartása. A lakóotthon belső életmódja minderre a mindennapi élet keretein és tevékenységein belül is módot ad. A kliensekre háruló feladatok alkalmasak arra, hogy mélyen megismerjük klienseink készségeit, munkavégzési jellemzőt - ezeken keresztül fel tudjuk mérni, hogy általában, vagy egy adott feladaton belül mi okoz nehézséget számukra, ill. hogy milyen területeken rendelkeznek különösen jó képességekkel. Az otthonbéli tevékeny, folyamatos és közvetlen kapcsolat ugyanígy klienseink személyiségének, pszichés nehézségeinek megismerésére is módot ad. Az így nyert tapasztalattok közvetlenül visszaforgathatóak az egyéni feladatok támogatásában, pl. munkakeresés, a munkaválasztás, ill. később a folyamatos munkavégzés folyamatában.
A fent jellemzett életmód a készségbeli és pszichés gátak megismerésén túl azok korrekcióját is lehetővé teszi. Külön megnevezett és gyakorolt fejlesztés helyett a mindennapi élet, és a mindennapi feladatok azon elemeit keressük, melyek praktikusan művelhetik a nehéz területeket. Így pl. a számolási nehézségekkel küzdő fiatal példák megoldása helyett a segítővel közösen kiszámolja, hogy a mennyibe fognak kerülni a napi bevásárláskor megvételre kerülő tételek, a boltban együtt nézik meg a kiválasztott árú árcéduláját, számolják meg a visszajáró pénzt stb. Összefoglalva - a mindennapi tevékenységek itemeit célzottan, és egyénre szabva műveljük és műveltetjük klienseinkkel. Ennek szempontjait klienseink egyéni fejlesztési terve rögzíti, a team üléseknek pedig folyamatos témája a praktikus fejlesztés szempontjainak és ötleteinek a keresése.
Ugyanez áll az érzelmi, pszichés és magatartásbéli nehézségekre. A közös élet módot ad rá, hogy megismerjük klienseink viselkedésének és személyiségének sérült pontjait, ezekről klienseinkkel - elsősorban az esetmunka eszközeivel - közös tudást alakítsunk ki, megkeressük azok kezelésének módját, ill. ha szükséges, úgy az adekvát külső segítséget.